A rövidfilm négy jól elkülöníthető részből áll:

1. A bevezetés alatt Arcangelo Corelli 1690-es kompozíciója szól (Concerto grosso in G minor, Op. 6, No. 8), karácsony estéjét idézi a zenei hangulat, a képen egy tölgyesben telepített fenyves látható. A felvételek kézből készülnek, mintha akármelyikünk sétálna a feldúlt fenyvesben, ahol rég derékból vágott csonkok és hátrahagyott törzsek látszan, gallyak hevernek. Majd egy kb. 4 méteres, zöldellő, de fekvő fenyőt, melyet azért vágtak ki, hogy a felső kb. 1 méteres darabja a szeretet ünnepén, az otthon melegében dísz és szaloncukor jelmezben költse ki az ajándékokat szeretteink számára.

2. Bach karácsonyi oratóriumának első kantátája (Jézus születéséről szól) kelti életre a csonka törzset, mely elhagyja a fenyvest, hogy egy közeli tölgyfán lógjon tovább karácsonyfadíszként. Amíg a maradék karácsonyfa dísszé válik, így szól az ének: „Keresztények véssétek ezt a napot fémbe és márványba!”

3. Bach később, Johann Franck 1650-es versének szövegére írta ezt a kantátát. A karácsonyfa-dísz a közeli tölgyfára húzva, lengedezve kíséri a kompozíciót.

„Jó éjszakát, ó teremtmény,

Ki e világot választottad,

Nekem nem tetszik!

Jó éjszakát bűnök,

Maradjatok távol,

Ne jöjjetek többé a fényre!

Jó éjszakát te büszkeség és pompa!

Legyen neked jó éjszakád te bűnös élet”

4. Lezárásként Bing Crosby énekli a White Christmas-t ahol a fenyőfa lángjának melegében elgondolkodhatunk kibillent, vagy éppen helyrebillenése előtt álló életünkről.

A kép és a hang a kezdetektől fogva ellentmondanak egymásnak, mégis keresik az ideális egyensúlyt.

Képanyag: Hugyecsek Balázs, Rizmayer Péter

Hanganyag kutatás: Havay Viktória

Angol fordítás: Faludi Laura

2013, Január 6.

Hugyecsek Balázs

A film miatt nem volt időm leszedni a karácsonyfát