Sokat hangoztatott tétel, hogy a kultúrából sosem elég. Mi azért úgy véjük, hogy jóból is megárt a sokk. A Forgácsolt Kult új rovatában (megtalálható a heti_vers címke alatt, arra oldalt ►), a Forgács Társaság közreműködésével, hetente ismerkedhetnek meg fiatal alkotók egy-egy művével. Előrebocsátjuk, a rovatnak semmilyen formában nem célja a megjelnő művek véleményezése! Az olvasók gondolatait azonban mindig szeretettel és örömmel fogadjuk.

Ezúttal Rizmayer Péter képzőművész, performer, videómágus (előre elnézést, ha valamit kifelejtettem) és Simándi Csaba író, költő közös alkotását közöljük. A szimultán alkotás módszere a következő volt: Simándi és Rizmayer feldobtak egy témát - futurizmus, gépek, dugattyúgyár - majd Rizmayer írt ebben a témában egy sort, Simándi erre reagált, és így,  ezen ciklusok ismétlődéséből alakult ki a mű. Megkötés volt továbbá, hogy az első eszükbe jutó gondolatot írják le. Az utólagos változtatásra, javításra egyiküknek sem volt lehetősége. Nem szaporítom a szót, álljon itt végre az alkotás maga:

Rizmayer Péter vs. Simándi Csaba

Mayakovsky-mechanics 

oxigén-kátrány felhő
visszafelé lapozom a dugattyúfröccsöntő szipolykodását
a gyár mobilitását üdvözöljük mint
novemberi ködök gépkar-idegvégződéseit
az acél lapogatta szeneskroketteken
édesdeden kialszik a fénygép
összeszedjük a mozgás-morzsáját és csak szedjük
a fémpernyét hidegen
husáng huhogását melegen
megsírodunk a fémkoporsók robotikus hidegében
az arany-mechanika kattogó velejébe
programozódunk és ereinket íme
szilikoncsövekkel pótolják

Grrrr