Lecsonkolt erdő, hátrahagyott fatetemek, a hiábavaló pusztítás ereje, mindez a szeretet és összetartozás pillanatnyi érzéséért vívott küzdelmünk eredményeként. Hogyan válhatnak eszmék, magasztos érzések szemétté, kiégett kacattá. Egy tárgyhoz vagy jelképhez fűződő viszonyunk gyors változásait képezi le a film. Egy élő organizmusból hogyan lesz használati tárgy, ünnepi kellék, egy sor a bevásárló listán, majd vallási jelkép, vagy profán házi „szeretet oltár”, melyben egy pillanat erejéig talán a világbéke érzése manifesztálódik, majd ugyanebből az eszközből hulladék, kellemetlen nyűg, megsemmisítésre váró szemét.

Hogyan válnak nevetséges kacattá, felesleges lommá az érzelmeink azzal a tárggyal együtt, amit annyi emócióval ruházunk fel, majd teljes közönnyel szabadulunk meg tőle. Minden megvehető, megszerezhető, majd felcserélhető, eltávolítható, kidobható és pótolható az életünkben. Fogyasztunk érzéseket, ünnepeket, kapcsolatokat, a körülöttünk lévő természetet, hajszolunk sikereket, vágyakat, illúziókat. 

És mi az, ami ezek után megmarad?

Kopin Katalin