Meghökkentés! Ez a célja napjaink számtalan vizuális effektjének, látványelemeknek, attrakcióknak. Meghökkentés! Ez a célja bevallva – bevallatlanul számos múzeumi tárlatnak, kiállításnak, projektnek. Meghökkenés. Talán ez az első reakciója a Szabadtéri Néprajzi Múzeum új bejárati épületének – a vasútállomásnak – terében látható kamarakiállítás láttán az a látogatónak. Annak a látogatónak, aki a hagyományos népi kultúra tárgyiasult emlékeinek, identitásának, a tradíciónak múzeumi megismerése egyértelmű céljával jön ide. Ám az első benyomást követő – reménybeli – alaposabb szemrevételezés, belemerülés eredményeként helyénvalónak érzi ezt az üzenetet a skanzen falai között is.

Rizmayer Péter képei, melyek számos, felfedezést érdemlő tartalmi, vizuális elemet/ötletet foglalnak magukba; a leegyszerűsödött geometriai formák és az erdő fái közötti kapcsolatot – talán inkább helyesebb viszonyt említeni, gazdag jelentésű szó ez! – taglalják. Az „Éden” - vagy az esőerdő (Pilis?) fájának törzsére csavarodó kígyó testét látjuk fénytócsában fürödve. Talányos üzenetet hordoznak egyébként a gyökértelen s lombkoronátlan pusztán törzsként jelzett fák a képeken, melyek a megkapó – s talán nevezhető így – nagyon mai színekben pompáznak, s mégis valós fának, sőt erdőnek hatnak. A cím nélküli képek egymást erősítő, egymásra reflektáló sorozata veszi körbe a terem rész padlóján látható nagyméretű szobor installációját Hugyecsek Balázsnak. A fát vonzó fa „mágnespatkó”, újra csak a meghökkentés és a figyelemfelkeltés hatásait alkalmazza. Az igényes kidolgozású csak festésében mágnest idéző patkó szoros kapcsolatban – elszakíthatatlan vonzást jelölve ragasztja magához az uszadékfa küllemű ágakat. (Egyébként azonos - egynemű pólusai vannak épp ezért!) Sajátos – s az alkotó számára ismeretlen áthallása is van a műnek. A különböző forróvidéki, sötét színű, nehéz és kemény fa neveként ismert vasfa is eszébe juthat az embernek… A víznél nehezebb, olyan kemény, hogy csak a legjobb szerszámmal feldolgozható fák közkeletű elnevezése ez. (Az ínyenceknek: ilyen pl. a Robinia panacoea Aubl. Dél-Amerikából, a Stadtmannia oppositifolia Lam.) Tudunk-e valóban természetes reakciókkal viszonyulni még az ún. természethez? Nem mesterkélt-e minden, amit az ipari társadalmak és az ökoszisztéma egymásra hatásaként észlelünk? Nem vagyunk-e túlságosan rabjai vizuális sztereotípiáknak? Külön-külön kell megkeresnünk a válaszokat. S ez a kiállítás ebben segíthet. Természetesen.

Szentendre, 2009. július 1.