Nincsen szebb, mint az ősz itten,
sok a sötét, derű nincsen.

Sok a levél, fenn a fákon,
Isten ha van, na most nincsen.

Sok az isten, fenn a fákon,
még sincs egy sem, most se látom.

Nincsen meg, a télkabátom,
Istenen van, most úgy látom.

Kökénybokron, sok szép kék szem,
Isten nyár volt, úgy emlékszem.

Isten tüsszent, jól megfázott,
mégsem vett fel, télkabátot.

Isten ha van, na most nincsen,
én vagyok az, összes isten.

Ha néha van, néha nincsen,
ilyen ez a, furcsa Isten.

Néha bejön, ritkán látom,
néha kimegy, soká várom.

Meg kell szoknunk, hogy ami van,
sokszor úgy van, na most nincsen.

Ilyen az ősz, a falevél,
hullik fáról, nincs mit tegyél.

Néha meghal, minden itten,
S körülöttünk, semmi sincsen.

Boldogok a, latrok itten,
boldog szegény, szelíd Isten.