Forgácsolt Kultúra

Heti vers XXI. - Fülöp András: Maeste

2013.01.23. 15:33 az operátor

Te seggfejű keselyű te te,

Nem látod hogy ez az állat ember szomorú?

Vagy hát minek nézed magad,

Tükörnek s hátad mögött semmi sem marad?

Én magamban érzem a legjobban magam,

Nincs kire nézzek, hogy megtörjön a pillanat.

Minden pillanat tört, mondom meg van törve,

Visszapillantó tükör,

Igen, a kocsi meg van törve,

Na és,

Eddig se vitt sehova,

Csak járattam a motort,

Igen kint hideg van,

Csak vigyen valahova,

Mer itt nem lehet kibírni,

Ahol vagyok, nem érted,

Igen itt nem lehet kibírni,

Ezért el kell mennem,

Mer magamban érzem a legjobban magam.

Na, jó van lejövök, igen adj pár pofont,

Megérdemlem,

Összetörtem a kocsit.

Nem visz ez már sehová,

Nem is akarok sehova se menni.

Beszélni?

Hát beszélni azt nem tanultam meg,

Csak állok a tükör előtt,

És nézem magam,

Közben visszapillantok,

Nincs ott senki,

Nem, nem vagyok negatív,

A tükörképem sem az,

Vidám vagyok, mióta megszülettem,

Olyan nehéz ezt elhinni?

Címkék: fülöp andrás

süti beállítások módosítása