Költő vagyok!
Ezt eddig még nem tudtam,
De ma jöttem fel az utcában,
És földbe gyökerezett a lábam,
Mikor megláttam,
Egy meztelen nőt
Énekelni a fűzfa mellett,
A dombján gyönyörű bimbók,
Tényleg tavasz van,
Végre,
De te lány,
Gyönyörű vagy tényleg,
De megfázol,
Vegyél már föl valamit,
Legalább egy száraz levelet a földről,
Hagy terítsem én rá a válladra,
Vagy nem is tudom,
Mid fázik jobban,
A combod, vagy a melled,
A térded vagy a bokád,
Leguggolok, ne fáradj,
Majd beterítlek én,
Vagy inkább gyere,
Nálam is van fűzfa,
Pont erről a fáról szedtem az ágat,
Néhány éve,
és most már gyönyörű fává cseperedett,
Gyere, nézd meg a saját szemeddel,
És nálam tudod déli az oldal,
Ezért ott jó melegen süt a nap,
Nem fogsz fázni megígérem,
Meg különben is, ha velem jössz,
Mire felérsz, garantálom kimelegedsz,
Tudod a csúcson lakom,
Na jó a szomszéd lány,
Egy kicsit feljebb lakik,
De hát neki ezt megengedem,
Hisz mégiscsak ma van a költészet napja,
Gyere, induljunk el,
És dúdolok addig a füledbe
Néhány sor verset,
Hisz te tettél költővé, te lány!