A Forgács Társaság kiállításait nem a szokványos megnyitók jellemzik, mindig van egy-két csavar a történetben, az elmeosztályról szabadult őrült író impresszióitól, a külföldi delegációkat és kultúrattasékat felvonultató ál-protokoll megnyitókig, az oszlophoz ragasztószalagozott művészpróféták kinyilatkoztatásáig, a véletlenszerűen színre lépő Vacak megnyitószemélyként való szerepléséig minden előfordult már. Gondoltam most én is megfordítom egy kicsit a történetet, s a saját művészettörténeti okfejtéseket tartalmazó eszmefuttatásom helyett, teret engedek a művészeknek. A megnyitó előtt azt kértem mindenkitől, hogy írja le a műve mögött megbújó gondolatokat, koncepciókat. Ezt mindenki a maga módján tette meg, volt aki komolyan, volt aki lazán, volt aki elemzően, volt aki humorosan. Mivel a kiállítás címe képzavar, talán nem lesz zavaró, ha a művészek rögtönzött műelemzéseiből kiragadott gondolatokat egymás mellé sorakoztatva osztom meg a közönséggel, így egy személyes tárlatvezetésben lesz része mindenkinek, melyben az én szerepem csupán a közvetítés.

Kecsu
Egy junoszty tipusú tv képernyőjén dúl a harc, melyben az összes /vagy a legtöbb általam érdekesnek ítélt/ jelenlegi és közelmúltbéli "izmus" megjelenik.
És azon sem lepődnék meg, ha nem férne bele a kiállításba, mert olyan izé.
Provokatív? Nem. A ránk sugárzó baromság, az a provokatív.

Palyov Peti
A festmény két régi farostra készült, amit a pincében találtam a kék zománcfestékkel és kartonpapírral együtt. Ezek az anyagok a hosszú időt és a történéseket magukban hordozzák.
A festmény két részből áll, amelyeket összeköt egy fehér vonal, ezzel azt szerettem volna kifejezni, hogy őrlődök a gondolatok között a bizonytalanságban.
Ezzel a festménnyel szerettem volna kifejezni a számomra tökéletes harmóniát és nyugalmat.

Barnás Máté
bocsi késtem egy napot a levelemmel, de élethelyzeteim kényszerítő erejűek,
tovább nem szabadkozom. a munkám egy 3cmx15cm - es tükörlap lesz szép nagy keretben, amibe ha belenézünk méretéből adódóan csak a tekintetünket vetíti vissza.

Juhász Gergő - Németh Hajnal
Az egyedül levésünk, és benne mi magunk, a másiktól való különbségünkben definiálódik. A különbség tesz mássá, mint a másik. A különbségünk jelöl ki minket és zár megmásíthatatlanul magunkba, ez a szokás hatalma.
"Csak másban moshatod meg arcodat" - ez valami olyasmi, ami még sohasem sikerült senkinek.

Bagdi Kata
Ez egyfajta 3 dimenziós játék, ami a modern társadalmunkat bemutatja, és fel lehet próbálni különböző életstílusokat, ki melyiket érzi magáénak, hiszen egy "ékszer" mindig tükrözi a viselőjét.

Albrecht Emese
Egy szép pasztell vajas anyag, középen érdekes csípő fonás, ami egy vakrámán fejeződik be, az egész látvány egy női felső test torzója, nagyon karakteres szögekkel. A fonás nemcsak az alak teste, mintha a belsője is lenne, tüdő, csontozat, erek.

Zarubay Bence
Tulajdonképpen egy korszak végét és egy másik korszak beköszöntét örökíti meg.
Egy szakítás története.
A múlt, mint az öt felé tépett akvarell aplikációk szétszakadva sötétet, sok kérdést és bizonytalanságot hagynak maguk után, de széttöredezett formáik mögül elővilágít valami megnyugtatóan tavaszi, sárga, meleg fény.

Rizmayer Peti
Az elsőben egy ,,izomfelhőt" láthatunk. Az Isten kezei egy akcióhős vagy egy body builder túlságosan ,,kidolgozott" izomzatát viseli magán. Isten ,,erősebbnek" tűnik, mint valaha, a tv-, celeb-, akcióhős világképünk által teremtettem ,,újjá". Ez egy elég erőszakos istenképet mutat, ami elég groteszkre sikeredett!...
A másik festményben meg az esendő, szenvedő  Istent jelenítettem meg, szintén modern átiratban. Isten eltöri a kezét és begipszelik!?... Hogy?... Ki gipszeli be?... Ez az abszurd tény fut végig a gipszen lévő feliratokon is, amivel a fő isteni attribútumokra és egyben az ember legfőbb vágyaira utalok.

Hugyecsek Balázs
aktfotó egy ház alakú keretben, körülötte fehér tér, hideg, hó, de ő meleg bőrű, és egyedül van, egy talpalatnyi szoba érzése . Most, hogy olyan nehéz építeni, bérelni, sajátot készíteni, és nincs lehetőségünk, és állandóan tél van, és hideg, ez van bennem.

Deim Balázs
szia, Cím: Fröccs, Koncepció: Sok fröccsivás után ilyen zavarosan látod a világot..

Köszönöm mindenkinek a levelét, üzenetét, szóbeli közlését, remélem nem éltem vissza bizalmatokkal. Ami számomra tanulságként levonható a műveket szemlélve és az interpretációkat olvasva, hogy milyen nagy szerep jut a véletlennek, a talált tárgyaknak, az esetlegességnek. Farkas Dani festőpalettája, ami munkaeszközből alakult műalkotássá a színkeverés, alkotás során, vagy Zarubay Bence műve, aki a szitanyomás során felhalmozódó festékgöröngyöket illesztette be művébe, Palyov Peti talált tárgyakból létrehozott diptychonja, vagy Robin fiókműve, mely egy másodlagosan felhasznált vászon lehetőségeit aknázta ki. Érdemes külön kiemelni Albrecht Emese és Bagdi Kata közös munkáit, azt az alkotói hozzáállást, mellyel egymás munkáit felhasználva hoztak létre saját elképzelésük mentén önálló műveket. Az ember világban való létének kérdéseit veti fel Juhász Gergő és Németh Hajnal ontologikus műve, valamint Rizmayer Péter alkotásai. Egzisztencialista műként értelmezhető Hugyecsek Balázs installációja, míg Barnás Máté műve önelemző szembenézésre sarkall saját magunkkal. Tímár Gergő az opart eszközeivel teremt egy széttöredezett, darabjaira hulló világot, míg Kecsu konceptualista, társadalomkritikus műve kvízjátékot idéző eszközökkel reflektál a politikai közeg felemás, örökösen változó viszonyaira.
Én további elmélyült párbeszédet kívánok a művekkel és alkotóikkal, megnyitom a kiállítást.

Kopin Katalin