Felkelek én nem fáj semmim, meg vagyok én halva,
Mer ha felkelek és nem fáj semmim bizton meg vagyok én halva.
Az én szívem beleremeg, nem mehetek én sehova, meg vagyok én halva.
Ha elgondolnám amit lehet, könnyen kicsordulna belém,
a jósiten összes könnye, felfognám én azt örökre.
Mivégre teremtett engem, hogy fájdalommal meg kell telnem,
Nem vagyok én igaz se szép, meg kell halnom kelve kelek.
Meg vagyok én halva máma, nem költ többet a mamácska,
Nem ölelget soha többé, meg vagyok én halva azért.
Itten nincsen semmi itten, halott összes itt meg itten,
Meg vagyok én halva öcsém, ne költögess nem kelek én.
Nem kelek én senkinek, el van ásva én messzire,
Elvonásra én nem megyek, elvonultam én tőletek.
Ez a szerkezet nem szenved, többé nincsen már veletek,
De az a baj nincsen sehol, magát sem találja sehol.
Mer ez a durva képű ingyen gyerek, meg van halva úgy ébrede,
Ébredezzél most már szívem, dobbantsd ki magad a földbe.
Én azt mondom mostan nektek, halva ne ébredjetek,
Felébredek halott vagyok, nem fáj semmim, semmi vagyok.
Fájjon inkább, de ne haljon, haljon inkább, de ne fájjon,
Fáj a halál, fáj a bája, olyan bájos nincsen párja.
Csókolj meg te bájos halál, csókkal ébressz engem ha már,
Nincsen vagyok nincs mi fájjon, nincsen már mi porrá váljon.
Porrá izzik itt a testem, porhanyóssá sütöm lelkem,
Felébredek nem fáj semmi, meg vagyok én most már halva.
 
P.S.
 
Azt a nem jóját hej de kidobbant a szívem,
Kiugrott a helyírűl felkapta egy madár,
Felröppent az égbe, talán a menybe jár.
Vidd föl te madárka a fényes égig,
Meg ne álljál ottan a szent péterékig.
Légy te a hírvivőm eressz be te péter,
Nem vagyok én vastag beférek fenékkel.
Ha nincsen ottan senki hej de megnyugszom én
ezzel a kiguberált ócska halálommal.

Programok a Szentendreieknek a Skanzen Felső-Tiszavidék tájegységben a Forgács Társaság közreműködésével. Minden szentendrei lakosnak a belépés ingyenes. Érvényes lakcímkártya felmutatásával.

- Szentendre a Festők Faluja - Művésztelep foglalkozás gyerekeknek és felnőtteknek

- Őszi szeszély című színdarab próbája

- Tárlatvezetés a helyszínen festett belvárosi térképen

A rókának a futása, a nyúlnak a hányása, léket ver fejünkbe a természet.
Mert nem is lehet aztat venni, amiben a másik semmi, hiába is forog a kerékben.
Gerinctorna reggelire, jó sok nézés hajnalira, nem megyek be épp a nappaliba.
Édesanyám szép kis isten, remény csordul szájaiben, fogtalanná válik a fogságban.
Szabadsága erdeiben, köves az út ereiben, menekülés lett a szabadsága.
Mert rab az aki éppen szabad, nyúl a rab itt ravasz szabad, szabad rabolt kincse rabolában.
Zabolai embólában, régen meghalt a világnak, ujjonganak most már a kereszten.
Kipiszkálom ezt a sebet, megnyalom a hegeidet, a seben túl gyógyul sebességben.
Mert az az aki éppen szalad, az lehet ki épen szabad, nem lehet a szabadsága sérületlen.
Szabadsága sebessége, sértetlen a sebességben, súlyos vádként omlik rá a vállára.
Menjél most már innen haza, nem véd téged ez a haza, a lánc a szabadság maximuma.
Porlik az út lábam alatt, bevonulva kiélvezek, kivezetés itten az elválasztás.
Sok a durva kicsi picsa, plazma macska pláza cica, oda mennek félni ahol nem is lehet.
Odúba bújt árnyék isten, fény nyílik a testeiben, testületlen a testes isten.
Nyolc szemű az igazsága, nyolc út vezet őhozzája, hej, de peckes most a hangulatom.
Oktogonon oktatgatom, lelkeidet jól megnyalom, lisztté válik bennünk minden malom.