Új rovatunkban olyan irodalmi alkotásokat szeretnénk bemutatni, melyek több művészeti ágat ötvöznek, szakkifejezéssel élve intermediálisak. Az intermedialitás jelenségével manapság lépten-nyomon találkozhatunk. Elég kimenni az utcára és szembe jön velünk, szépen ránk köszön, mi visszaköszönünk neki, de semmi több nem történik. Olyan mint a jó szomszéd: nem házsártos, elfogadó, barátságos, de mindig betartja azt a bizonyos egészséges három lépésnyi távolságot.

Ha az ember szétnéz egy kicsit a világban, azt tapasztalja, hogy nemcsak neki, hanem másoknak is rohadtul elege van már a télből. Aki idén megúszta a náthát, azt most tuti elkapja valami. Duzzadnak a nyálkahártyák, elcseppennek az orrok. Elég megfogni a buszon a kapaszkodót, az aluljáróban a mozgólépcső korlátját (nem tudom, mi erre a megfelelő szakszó) és máris tüsszögünk, hörgünk, krákogunk, köpködünk.

(Hugyecsek Balázs - Sebő bácsi)

"A réten és a kertben magasra nő a fű. Lesz belőle komposzt, meg széna. Villával szedik és zsákba gyűjtik, majd lebomlik." - írta Hugyecsek Balázs e-mailjében, mikor is megkért, hogy tegyem fel ezt a rövid, ámde elgondolkodtató videót némi eszmefuttatás kíséretében a ForgácsKultra. Mit tehettem volna? Hugyecsek agresszív, technicizáló hajlama sarokba szorított, nem állt módomban ellenszegülni akaratának.

009. Február 14
Néprajzi Múzeum
Budapest, Kossuth Lajos tér 12.

Cím: Kék Lyuk III ker. Fényes Adolf u.28. Kezdés 21:00-kor.