Megkésve bár, de hömpölyög tovább Heti Vers rovatunk. Rendhagyó alkotást tálalun ezúttal a ForgácsoltKult olvasóinak. Szeretnénk kicsit megbirizgálni irodalmi beállítottságú olvasóink agyát. Provokálnunk! Tessék megolvasni hogyan!
Ezúttal Juhász Gergő "KASKA" ún. free-style VERSÉRE esett a választás. Több szempontól buzerálhatja az olvasót ez a szöveg. Van képem versnek nevezni ezt az alkotást. A szerző maga versként küldte, miért ne lenne vers? Az okosok azt mondják, a vers minimuma: négy szó. Itt pedig könnyen belátható, hogy négynél sokkal több szó van. KASKA elsősorban a street-art műfajában alkot: graffiti, matrica, stb. a szakterülete. Ez a vers a szó legnemesebb értelmében irodalmi huliganizmus. A miheztartás végett a művész utólagos engedelmével csatoltam egy köztéri alkotásának fotóját is. Hajrá!
Juhász "KASKA" Gergő
AXIÓMÁK
Amihez hozzá tudtál szólni, a rajzfilmek, meg az autók,
talán jobb volt, míg nem volt neted, csak aputól egy magnód.
Szeretted a cserepeket, az esőcseppeket
hallgattad a déli harangszót, fényt csak az szórt
a Miatyánkat a bóbitát ismerted nem pedig a cseh rappet.
Gioje-t a Göczből, a szomszéd gyerek pöcköl,
Ragyogott a göncöl, viták folytak Árpádról, a Göncről.
Nem dőltél be a maszlagnak, hasztalan basztattak,
patakból pillangót úgy érezted kiválasztottak.
Páran szóltak – kik paráznák - hogy vége lesz,
-Használd ki!- arcukon barázdák – Élvezd! - Te érted ezt?
A tóban a ladikból te még tovább halásznál,
de kaptál egy motorcsónakot és iskolát, hogy ne fázzál.
Apukád szavaz, nagyobb kocsi, új póló,
az erdődnek vége, - számítógép, az is jó.
Paci, őzike réten, mókus a kertben Nem találod,
semmi baj ha nem élnek, fent vannak a neten Ő a barátod.
Szomszéd néni szívroham korábban kelsz majd, jelzik finoman
Figyeljél, készüljél, vigyázz, csönd, tanulj, ne hibázz
Ima, séta, mező, nap, vízfesték, ami nincs újabban,
Átkozod a változást, az időt Túróban állsz!
Amiről sokat tudtál írni, a zene, meg a kötelezők
Hamar szembesítettek – Nem rossz, de nézd csak meg a következőt.
Fontos, hogy mit gondolsz, de tanulj még több adatot,
ugyanaz adatott, mint a többi pufók angyalkának
Nyáron bizonyíts létnek életnek–halálnak,
Amúgy meg az iskolának anyádnak Ha ötös leszel állat
Kapsz új mp3-at, biciklit, de mégis kettes lett a doga,
hát elszívsz tíz cigit Összetörsz egy poharat
Ezerszer meg egyszer lejátszódik ez,
az elején látszik, figyelsz, de később így szólsz: lesz, ami lesz.
Ha nem nyalsz fosol Cooper teszt lihegj, ne osonj.
Nem díjazzák a punk fazont, vagy ha úgy nézel ki mint
Scooby Doo-ból bozont. Pénteken cuccot hozol, akkor suli előtt bozót.
Ovisokból drogosokat toborzol a helyszín angyal borozó.
Vagyis egy bár, ahová az ember éjjelente kijár, mert azt hiszi, hogy király.
De persze érthető ki tévútra tért hisz ez teszi próbára a hitét.
Amivel sosem értettél egyet, hogy a tömeg támogat
Úgy gondoltad támad és a tő meg a mag te egymagad vagy
Azt figyelted merre mész nem azt, hogy hol vagy
Kikre szartál, kiket szántál, így bosszantottak – Szép álmokat!
Sok minden érdekelt téged ami tiltott
te és a sok haver tovább tüntet
Talán kitudódik, hogy miket tettetek,
Hiába tetteitek ez több bűntett
Ha akarod, ha nem a karodban karók, tűk felkavar a tudat soha el nem tűnnek.
Megbüntetnek a tükrök rétek, a szél, az éj és ettől még szarabbnak tűnhet.
Mert unalmas átlagos, értelmetlen, szürke igyál, üvölts, írj, trágár beszéded űzze
El a tekinteteket, az ismerőseid, akik sejtik rólad, hogy tíz év múlva ugyanit
A hugyod idd, rombolj, és mind meglepődünk rajta,
Tetszik nekünk a bátorságod, pedig nem mélye, hanem az alja.
Az aggastyán a kislánnyal, farkas tyúkkal, a hangya hattyúval,…
De hagyjuk, mert most is figyel a hadjuk, amiben
Én is felvonulok és figyelek hátha van száj vagy lyuk.
Nem emberek, csak retkek,
Én meg eretnek, mártír, mert őr, de mért ír?
Sajnos nincs kedvem semmihez, csak ha tudom el nem felednek.
Nem segít a másik, akiben az arcod mosod ásít
Szilárd hitem a felsőben, a belsőben, az elsőben
Ami terhel az edz, de nem a teher az edződ,
Felejtsd el, hogy mint vadat ejtsd el a mindig neked tetszőt.
Ez szar és nincs terasz, és egy arasz a retesz,
Artériákat, ereket repeszt, de persze a tanár erre tesz.
Arra kelsz, hogy vesztesz és holnap is ugyan ez lesz.
De mi vagyunk az dalok, mi vagyunk a italok,
Hazugok és önzők, de mi vagyunk a fiatalok.
Hitünk egyik fele halott, a másik fele kapott,
Határaink a sajátunk, de ettől vagyunk rabok.
Az új találmány kopott, a ősi szokás lopott,
Beteg sírás, bárgyúság minden újság és a dobok.
Az Őszülő ovisok a legőszintébbek,
Közhelyeink, vágyaink egyformák és vének.
Nincs semmi mit bárki is áthág
Vár a büntetés, egy bűntett és a vár ahova elbújsz
Nyelsz és nyalsz vagy nyersz és nyaralsz?
Aki nem robot az szörny
Az élet, a cél és a munka egy, ki ennek hátat fordít önző,
Akik élvezkednek délnek mennek, de vesztesek-e, vagy győzők?
Kéjt veszt ki sok kéjt szórakozva kerget,
De minden élmény mélység, és sekélyes a mértékletesség.
Mert gazdagabbnak látod magadnál kegyetlen barátod,
Szépsége erény, s a te csúfságod átok.
Sosem lehetsz mindkettő: undorító, hazug szörny, ki mindent megtapasztal,
Vagy a gyáva, de bölcs vesztes, aki nem gondol tavasszal.
Elfordul a tűztől, az elérhetetlentől, a csodától,
Azt mondja –Ne kísérts, te csak az öt érzék vagy és ez nem gátol.
Nem akadályozhat a tervemben, a hitemben a látványod,
Az akarat, az ész erősebb, mint az álmok.
Az álom, a vágy és a bűn egy, ki fordít ennek hátat?
Miféle számító akarat kell ahhoz, hogy ne lásd a kéket, ne halld a gyárat.
A ködtől tűnik semminek, a köd szüli a könnyet.
A kék távolsága, közelsége nem lehet tartalma könyvnek.
Ha soha többé nem látom, minek láttam akkor?
Meghalunk, mert akarunk, de nem tudunk beszélni a napról.
A kék a gyár és a vég egy, ki nem fordít ennek hátat?
SZVGrrr
