Csizmadi Balázs első önálló kiállítása
Erste Székház - Duna Tower, Budapest
2011 - március

Csizmadi Balázs a szentendrei fiatalokat tömörítő Forgács Művészeti Társaság legújabb tagja merész lépésre vállalkozott azzal, hogy engedve a felkérésnek kiállította műveit az Erste Biztosító Székházában, kilépve evvel a baráti kötelékekkel átszőtt és biztonságot adó művészkörből a nagyvilágba. Művészeti állomásának egyik meghatározó pillanatát azonban sem a barátok, sem a szakma, sem a nagyközönség nem élvezhette, mivel a művek kibérlésével amolyan - horribile dictu- VIP kiállítás jött létre a szó szoros értelemben vett zárt falak között. Örvendetesnek mondható, hogy a biztosító vezetése a megszokott repi-ajándékokra és egyszerű állófogadásokra félretett összegből inkább a még nem befutott alkotóknak biztosít teret és lehetőséget. Azzal azonban, hogy teljesen elzárja a művészt a nagyközönség elől, megfosztja őt a valódi megmérettetéstől, a tényleges bemutatkozástól.

Csizmadi Balázs a roncstelepen talált fémlemezeket, alumínium lapokat felhasználja fel, azokat alakítja át, formázza és szórópisztoly segítségével festi meg. A szobrászokhoz hasonlóan a nyersanyag formája ihleti meg, s azt kiegészítve hozza létre a képi élményt.
Ez a látszólagos ellentét érződik a Kísérlet c. munkán. A monokróm hatású képen a fémlemez horpadásait a tervezett kompozíció részévé teszi. A technikai megvalósítás még bizonytalan, de a részletekben megbúvó tematikai és stiláris próbálkozások külön-külön irányba is mutatnak: a konstruktív geometrikus karcolatok mellett lírai-expresszív részleteket is láthatunk.
Az Alkonyat c. művön a lírai depresszív előadásmódot egészíti ki a néhol elnagyolt absztrakt elemekkel, így a kompozíció még erősen narratív, de már benne rejlik a monumentalitás megragadásának lehetősége.
A Közel c. képen ez az elem szinte teljesen eltűnik, s már az alapfelülethez is merészebben nyúl hozzá. A szórópisztoly és a sarokcsiszoló egyidejű alkalmazása teszi a művet, műveket plasztikusan dinamikussá. Úgy képes vegyíteni a szobrász és a grafikus eszközeit a festészeti megoldásokkal, hogy a festmény egyedi grafikaként is értelmezhető.
A képek sorában vedutákkal is találkozhatunk, ahol a művész a város és a természet (Szirt), ill. a város és a nap (Nov York, Fuji) viszonyát boncolgatja.
A Rabszolga c. képen már teljesen eldobja a narratív felhangot; az éles színfoltok szinte átölelik a fémlapra ütött, karcolt sérüléseit, a jelenetre csak a kompozíció jobb oldalán látható rabiga utal. Fiatal művésznél kevésbé szerencsés párhuzamokat, előképeket keresni, nehogy a kimondott és felszínre hozott stíluskapcsolatok egyoldalúan befolyásolják a megkezdett festői utat. Mégis kikívánkozik, hogy egyes műveken Kondor Béla képeinek hangulata, színvilága köszön vissza.
Csizmadi Balázs útjának elején jár, ahol a cél még nem látszik tisztán, viszont a hozzá vezető lehetséges utak már felsejlenek a sarokpontoknak nevezhető fémfestményein. Reméljük, hogy legközelebb nem csak pár kivételezett kísérheti el ezen a megkezdett úton.

Herpai András
művészettörténész