Deim Balázs kitartó türelemmel figyeli a tájat és a várost, nem a múlandó pillanatot sűríti fotóiba, hanem a lassan csordogáló, mindent felemésztő, komótosan hömpölygő időt. Fotóin téren és időn kívüli tájak, széthulló objektumok jelennek meg. Ha Szentendrét fotózza, akkor a város kirakatokon túli arcát jeleníti meg: málló vakolatot, betonemlékmű vigasztalan szürkeségét, áramelosztó ritmikus rendjét, égbe hasító szögesdrótot. A kívülálló szemével láttatja a városképi elemeket, objektíven, kíméletlen őszinteséggel.