Estvéli toborzó

Kispej lovam muszkák ellen fel van virágozva,
Horthy Miklós Édesanyám ki van stafírozva.
Szétfakítom, szétfakítom repedt nyoszolyámat,
Elhúzatom, elhúzatom bőrös puliszkámat.

Meghajlott a gúnár nyaka sej, de bizonyára,
Gacsaj Pesta előrukkolt minden szemfogára.
Tapogatom, tapogatom gödrös pántlikámat,
Megríkatom, megríkatom cudar beretvámat.

Meglegyintett bírónénak ebugatta dizőze,
Kiszőkült a keresztapám nyírfaodvas kazőze.
Kiásatom, kiásatom csipkés saroglyámat,
Bezsákolom, bezsákolom a teremburádat.

Reggel kinézek,

Süt a nap, sötét van,

Na, mondom ezt is jól elintéztem.

Mer ha felhős az ég,

Akkor még megértem,

Hogy nincs fény vagy, hogy is hívjátok,

Te seggfejű keselyű te te,

Nem látod hogy ez az állat ember szomorú?

Vagy hát minek nézed magad,

Tükörnek s hátad mögött semmi sem marad?

Én magamban érzem a legjobban magam,

Az ember szeme ingatag,

Isten szeme ingatlan,

Jó pár napja nézi-nézi,

Mit művel az ingó ember szeme láttára,

Úgy néz mintha isten lenne,

- Kopin Katalin művészettörténész írása a film kapcsán
- A szerző filmleírása