Reggel kinézek,

Süt a nap, sötét van,

Na, mondom ezt is jól elintéztem.

Mer ha felhős az ég,

Akkor még megértem,

Hogy nincs fény vagy, hogy is hívjátok,

De ha már akkor is sötét van,

Amikor süt a nap,

Akkor hova nézzek ki?

A sötétbe tkurkásszon a szemem?

Nem lesz hova nézzek,

Nincs kin megpihentessem,

Pedig pihenni kell néha,

Főleg ha vasárnap van,

De hát ez egy ilyen év.

Milyen évet is írunk?

Asszem csütörtök,

Ez az idei év neve,

Mozgalmas nem mondom,

Mindig ott van középen,

Csak a nap sütne má kicsit ki,

Vagy ne lenne ilyen sötét.

(Szünet)

Képeket hívok elő.

A sötét idő erre megfelelő,

Mert hát mibe kapaszkodjon az ember,

Ha nincs hova nézzen,

Mint a képeibe,

Kapaszkodjon abba,

Le ne essék,

Mert hát mély a szakadék,

Úgy mondják,

És én esküszöm itt a szakadék szélén,

Hogy semmi mást nem hoztam magammal,

Csak a képeimet.