A MűvészetMalom hiánypótló kiállítása híres külföldi és magyar kortárs alkotók műveit mutatja be. A bemutató videót kíséri egy műveket részletező hosszabb verzió is. Ezt később posztuljuk!

A videót készítette: Hugyecsek Balázs

Ez a lelet egy szigorúan védett községből származik, ahová kizárólag csoportosan, idegenvezetéssel lehet eljutni. Kora egyenlőre még nehezen meghatározható, de a szakemberek szerint legkésőbb 1956-ban készülhetett a szoboregyüttes, hiszen az egyik kődarabon ez a felirat látható. Elrendezése kísértetiesen hasonlít egy, mindössze pár ezer évvel ezelőtti lelettársához, melyet az angliai Wiltshire-ban fedeztek fel: http://en.wikipedia.org/wiki/Stonehenge

Talán a megbékélés jele lehet a jövő generáció számára, egyesek szerint a huszadik században elburjánzó kétoldalú politikai megosztottság feloldására hozták létre. A történelem eme kegyes ajándéka mintha kártyavárként heverne előttünk. Az alkotó hatalmas sikere nem válhat kézzelfoghatóvá, mivel műtárgyvédelem alatt áll az objektum, de amíg elvégzik a szükséges feltárási és pontos kormeghatározási vizsgálatokat gyönyörködjünk a képekben.

A Forgács Társaság kiállításait nem a szokványos megnyitók jellemzik, mindig van egy-két csavar a történetben, az elmeosztályról szabadult őrült író impresszióitól, a külföldi delegációkat és kultúrattasékat felvonultató ál-protokoll megnyitókig, az oszlophoz ragasztószalagozott művészpróféták kinyilatkoztatásáig, a véletlenszerűen színre lépő Vacak megnyitószemélyként való szerepléséig minden előfordult már. Gondoltam most én is megfordítom egy kicsit a történetet, s a saját művészettörténeti okfejtéseket tartalmazó eszmefuttatásom helyett, teret engedek a művészeknek. A megnyitó előtt azt kértem mindenkitől, hogy írja le a műve mögött megbújó gondolatokat, koncepciókat. Ezt mindenki a maga módján tette meg, volt aki komolyan, volt aki lazán, volt aki elemzően, volt aki humorosan. Mivel a kiállítás címe képzavar, talán nem lesz zavaró, ha a művészek rögtönzött műelemzéseiből kiragadott gondolatokat egymás mellé sorakoztatva osztom meg a közönséggel, így egy személyes tárlatvezetésben lesz része mindenkinek, melyben az én szerepem csupán a közvetítés.