Költő vagyok!
Ezt eddig még nem tudtam,
De ma jöttem fel az utcában,
És földbe gyökerezett a lábam,
Mikor megláttam,
Egy meztelen nőt
Énekelni a fűzfa mellett,
A dombján gyönyörű bimbók,
Tényleg tavasz van,
Végre,
De te lány,
Gyönyörű vagy tényleg,
De megfázol,
Vegyél már föl valamit,
Legalább egy száraz levelet a földről,
Hagy terítsem én rá a válladra,
Vagy nem is tudom,
Mid fázik jobban,
A combod, vagy a melled,
A térded vagy a bokád,
Leguggolok, ne fáradj,
Majd beterítlek én,
Vagy inkább gyere,
Nálam is van fűzfa,
Pont erről a fáról szedtem az ágat,
Néhány éve,
és most már gyönyörű fává cseperedett,
Gyere, nézd meg a saját szemeddel,
És nálam tudod déli az oldal,
Ezért ott jó melegen süt a nap,
Nem fogsz fázni megígérem,
Meg különben is, ha velem jössz,
Mire felérsz, garantálom kimelegedsz,
Tudod a csúcson lakom,
Na jó a szomszéd lány,
Egy kicsit feljebb lakik,
De hát neki ezt megengedem,
Hisz mégiscsak ma van a költészet napja,
Gyere, induljunk el,
És dúdolok addig a füledbe
Néhány sor verset,
Hisz te tettél költővé, te lány!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretnék az egybegyűltektől egy kis segítséget kérni! Azt javaslom, hogy mielőtt körbenézünk a falakon és elkezdünk önmagunknak is feltenni kérdéseket a látottal kapcsolatban, ürítsük ki előfeltevéseinket, rossz kedvünket, és vegyünk egy tiszta lélegzetet.

…

Köszöntök mindenkit a forgács társaság apokalipszis című kiállításának megnyitóján. A Juhász Gergő, aki egy nagyon ügyes gyerek joggal hívta fel többünk figyelmét ennek a címadásnak a veszélyeire. Mert könnyen felszínes ibrity-abratyba fordulhat az egész – mondta, egy jól hangzó cím, megfelelő mögöttes tartalom nélkül elég béna tud lenni. Nem? De! Márpedig az apokalipszis egy pontosan ilyen hát hogy is mondjam téma. Ugye, elég nagy irodalma meg története meg mindene van, épp ezért ez a kis buta, olvasatlan társaság mit tud kezdeni ezzel az igen mély és komoly témával? Mert hát azon túl, hogy igen aktuális a hétköznapi-közéleti értelemben, na azon túl hát mit is kezdhetnénk vele? Hisz ahhoz, hogy kezdjünk valamit vele, ahhoz talán az kell, hogy legyenek súlyok, amiket megjelenítünk, vagy megkísérlünk elmesélni. Márpedig ez a kiállítás már megint nem úgy tűnik, hogy súlyossá lesz, hanem inkább súlytalanná. Elég csak a névadási procedúrát vennünk. Eredetileg ugyanis erény lett volna a kiállítás címe, aztán amikor átkerült a kiállítás megnyitó 21-re, akkor jött az ötlet, hogy legyen apokalipszis a címe, hisz valakik erre a napra várják a világvégét. Ez a Deim Balu ötlete volt. És Balu jól belenyúlt, mert úgy tűnt szar vagy legalábbis veszélyes ez a cím, de mégsem az. Tök hamar kiderült. Annyira nem az, hogy már az, amit eddig ezzel kapcsolatban elmondtam már az is magáról az apokalipszisről szól. Miért? Azért mert ez a kis forgács társaság valahogy jól kifejezi azt a tartalmat, amit én most az apokalipszis témában ki fogok fejteni.

Hugyecsek Balázs és Rizmayer Péter 4 év után ismét közös kiállítást rendez. A helyszín a Faur Zsófi Galéria Pincehelyisége, mely ideális közeget nyújt a több hónapos munka során elkészült videóanyagnak, és a köré helyezett installációnak. A látogató több csatornán vesztegelhet a tudás mizériájában, elgondolkodunk rajta: vajon a tudás mennyire kézzelfogható?